ÖCSÖGÖK
Bemutató: 32. Magyar Filmszemle
2001.02.01-06.
Szereplõk: Schmied Zoltán (Dzsó), Tzafetás Roland (Tami), Valovics István (Petya), Bognár Anna (Timi), Badár Sándor (Pirosozó), Gyuriska János (Lepra), és sokan mások
Forgatókönyvíró: Lovas Balázs Rendezõ: Dyga Zsombor |
 |
|---|
Dyga Zsombor kis csapata által forgatott filmben, a publikum rögtön ráérzett a szokatlanra, és hallatlan rokonszenvvel fogadta a látottakat.
Pedig nem volt könnyû nekik sem. Mindannyian láttunk már olyan videót, amit otthon forgattunk, remegõ ujjakkal, ki-kibicsakló kezekkel, hirtelen elfordulásokkal, cipõorrot pásztázó lencsével, optika elõtt bohóckodó gyerekekkel, a pillanat bûvöletében mûvésszé váló apukával, fõszereplõvé avanzsált családtaggal. Ennél egy fokkal jobb, amikor házibuliba készült privát-felvételeket forgatnak, ott már parádésabb képsorok rögzíthetõk, és a másnap révületében visszanézve elõzõ önmagunkat kényszeredett mosollyal röhögünk "tükörképünkön". Szóval valami hasonló zajlott itt is, egy privát videót kukkolhattunk voayeurként néhány huszonéves fiatal - Dzsó, Tomi, Petya és Timi - mindennapjaiba pillantva az egészséges amatõrséggel kezelt kamera jóvoltából. A kamerát kezelõ ember - szándékoltan nem használom az operatõr szót -, ugyanúgy a történet részese, belebeszéléseivel, azzal, hogy bizonyos szituációkban megjelenik a "képbe", szinte sugallja ezt a "házi videó" címkét.
Az élethelyzetek ismerõsek, a szereplõk hétköznapiak, a történet a jelen pillanatának lenyomata, a vulgaritás megszokott, a paranoiáink mindennaposak, az obszcenitás stimuláló, az élethelyzetek lélekmelegítõk, a lakásviszonyok megszokottak, a kilátástalanság elfogadott, a jövõkép perspektívátlan - foglalhatnánk össze röviden a történetet. Persze ennél azért többrõl volt szó. Mintha a magyar DOGMA-hagyományok megalapítói határozták volna el: megteremtik azt az alapmõvet, amelyre a késõbbiekben lehet majd építeni.
A fõszereplõk - Valovics István, Tzafetás Roland, Schmied Zoltán és Bognár Anna - láthatólag nem szerepet alakítanak, hanem önmaguk figuráját kölcsönözték a vászonra. Mint ahogy azt a gyártó cég neve - a Miésabarátaink - is sugallja, ez tényleg "amateur-movie". Különösen erõsek a zenei aláfestések, a music-mix betétek szinte hozzánõttek az anyaghoz, kiegészítve, erõsítve azt. A történetnek nincs kezdõ és végpontja, nincs dramaturgiailag íve, van viszont humora, van játékossága - én valahogy ezek ellenére is a magaménak éreztem az egészet. Dicséret a szerzõknek, a szereplõknek bátorságukért, amatõr pimaszságukért.
[ ... vissza ... ]