Schell Judit és Schmied Zoltán - közös munka, közös otthon Nana.hu - 2007.03.28. Társak az életben, a Nemzeti Színházban és a Konyec című filmben. A filmszemlén a legjobb műfaji díjat kapott, keserédes alkotásban nyomozópárost alakítanak. - Kapcsolatotok a színházban kezdődött? Schmied Zoltán: - Négy éve a Merlin Színházban próbáltuk a Proof című darabot . Számomra Judit természetessége volt vonzó, mentes volt minden sztárallűrtől. Schell Judit: - Nem szoktam vizsgálni a darabbeli partnereimet, hogy vajon civilben milyenek? Ám feltűnt Zoli férfiassága.

A színpadon és a magánéletben is. Nekem ez tetszett meg benne, ez manapság hiánycikk.

- Ugyanabban a színházban jatszotok, együtt forgattok, egy fedél alatt éltek, nem sok ez egy kicsit?

S. Z.: - Azokban a darabokban, amelyekben eddig mindketten benne voltunk, nem kerültünk nagyon közel egymáshoz . A forgatás pedig annyira jó hangulatban folyt, hogy nem is tűnt munkának .

S. J.: - A próbák kezdeti szakaszában az okoz némi gondot, hogy még a rendezőnek sem szeretem kiadni magamat, titkolom, mi az, amivel küzdök. Hát még annak, aki jól ismer. Később már nincs gond: ha átrágtam magam a szerepen, akkor el tudok bújni benne. A forgatás előtt megkérdezték, tudunk-e majd együtt dolgozni , de aztán nagyon természetesen alakult minden.

- Csak nézőként érezzük úgy, hogy a Konyecnek voltak veszélyes pillanatai is?

S. Z.: - A sóderbányában, a kocsival hátra gurulva nagyon aggódtam, hogy nem ütöttem-e el Juditot, mert közel volt. De szerencsére megúsztuk.

S. J.: - Bennem korábban fel sem merült, hogy baj lehet, de majdnem átment a lábamon a Mercedes . A másik jelenetben viszont a busz kaszkadőrt ütött el.

- Judit a Színművészeti Főiskolán diplomázott, Zoltánnak alternatív színházi múlttal büszkélkedhet. A karrier szempontjából van-e ennek jelentősége?

S. Z.: - Engem egyszer felvettek a színművészetire, de éppen nem tudtam elkezdeni, mert pénzt kellett keresnem . Így fordultam az alternatív társulatok felé. Nagyon sokat tanultam Horgas Ádámtól , mostanában pedig Jordán Tamástól, Valló Pétertől, Zsótér Sándortól . Azt hiszem, még most is a tanulási fázisban vagyok. A karrier szerintem részben szerencse, és persze tehetség kérdése is.

S. J.: - Nagyon szép éveket töltöttem a főiskolán. Akkor született meg a fiam. Mi voltunk az utolsó Kapás Dezső, Horvai István osztály. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy én is ott tanultam.

- Vannak művészek, akik azért választanak maguknak civil párt, hogy a családnak legalább az egyik fele normális kerékvágásban éljen. Nem baj, hogy nincs hétköznapi értelemben vett rendszere az életeteknek?

S. Z.: - Szerintem könnyebb egymást megértenünk , hogy egyikünknek sem szokványos az időbeosztása.

S. J.: - Ugyanennek megvan a hátránya is. A nem művésztárs biztosan jobban kényezteti párját a nehéz próbaidőszakban, vagy egy premier előtt. Így viszont egymás között nem tudjuk túlmisztifikálni súlyosnak tűnő feladatainkat.

Sándor Judit Mária[ ... Vissza ... ]