Ödipuszi

Babits Mihály Oedipusnak (Ödipusz) fordította latinosan Sophokles (Szophoklész) két fennmaradt tragédiáját most a Nemzeti Stúdiószínpadán játsszák. I. felvonás: Oidipusz király. II. felvonás: Oidipusz Kolonoszban.

Sopsics Árpád rendezése finom, meggyőző egyensúlyt teremt a pátosz és az irónia között, az emelkedett és a naturalisztikusan maivá tett, ünnepélyes és köznapi hangsúlyok között. Nem tatarozta erőszakkal a játékot. Elfogadtatja  Antal Csaba modern, esztétikus környezetét. Nem palota előtt, hanem egy nagyvállalat előcsarnokában játszódik a cselekmény. Ugyanolyan hatalmat sugárzó építészeti közegben, mint az ókorban. Középen, kissé jobbra áldozati oltár, medvebőr derékaljjal leborítva nászi ágy. A második részben az oltár negatívját kapjuk: vízzel töltött medencét. Kéjgáz árad időről-időre a színpadi térbe. Szárazjég füstgomolyai.

László Zsolt Oidipusza nem hatódik meg attól, hogy az ókor tragikus triászának muvét főszerepeli. Ártatlan nyomozása inkább arra mutat, hogy a világirodalom első (és mindmáig legszellemesebb) detektívdrámáját játssza. Kortársi Oidipusz. Nem szavalógép. Gyötrődbe keresi az igazságot. Minden verssorát érti, tisztán ejti, cifrázás nélkül közvetít, miért is megértjük a nézőtéren: miről van szó a színpadon.
Ellenjátékosa Kulka János (Kreon) sem drámaian heveskedő, trónpretendens sógor. Kulka jól tudja, hogy fölpaprikázott drámai hősök vásári veszekedőkké válnak. Rangot, méltóságot, tiszteletreméltó megjelenést csak higgadtan, önmagában bízón jeleníthet me.
A virtuóz szaktudású Sinkó László (Teiresziasz) ősz hajába betuzve szál vízililiommal, mintha a folyóba fúló, tébolyodott Ophélia volna, s napszemüvegben jósolna ironikusakat. Klott skót szoknyát visel alul. Nehéz eldönteni: komolyan beszél a Nagy Stílus dübörgésével, vagy tréfálkozik. Udvaros Dorottya (Iokaszté) világos, tiszta, szenvedélyes ívet ad az öntudatlanul fiával háló királynéról, a szöveg érthetősége azonban ezüst parókájába beleakad. Öngyilkosságának – színpadon kívül történő – megoldása erős rendezői kép: a hátsó futószőnyegen begördül egy felfordított csőszék, amin állva előbb balról jobbra nyakában kötéllel halálra szántan kikocsizott Udvaros.
Két kitunő kabinetalakítás: Bodrogi Gyula simléderes sapkás Hírnöke csupa aggódó feszélyezettséggel. Izzadó tenyeru alávetettje eleget tapasztalt az életben ahhoz, hogy nem szívesen közöl rossz híreket a főnökséggel; Papp Zoltán Pásztora is vonakodik kivallani a múltat. A Karvezető Rátóti Zoltán vezetésével  a rivalda előtti futószalagon sárga, muanyag kezeslábasban beúszik a kar Szalay Marianna, Martinovics Dorina, Marton Róbert, Schmied Zoltán . Takarítóbrigádként szorgoskodnak. Tisztítják a márványpadlót partvisaikkal. Zsírtalanítót fröcskölnek a márványfalakra, buzgón fényesítik az inkább székházra, mint királyi csarnokra emlékeztető oldalfalakat. Serénykedésük ritmusa, a háttal állók fülelése a történésekre: közvetíti véleményüket a cselekmény pillanatnyi állásáról.

Fél kilenckor végződik az Oidipusz király . Nincs vége még az előadásnak. Egyet fizet, kettőt kap: ráadásként eljátsszák az Oidipusz Kolónoszban -t hatalmas elektromos kenyérpirító belső terében. Kifolyt szemmel, sísapkában számuzött király László Zsolt , aki villámokat szóró és szemvakító fényeket lövellő kenyérpirítóban bolyong. Kinyílik egy oldalajtó, belép a liftbe Oidipusz és elnyeli a füst, mint amikor Don Juan pokolra merül. Kulka , a díszlettervező tervezte könnyulovassági tisztként súlyosan előkelő, indulatait illedelemmel kormányozza visszafogottá. Nem kajabálós színész. Méltóságteljes politikus. Antigoné szövegeit feltehetően mind fölmondja Szalay Marianna , Iszméné az érzékeny, kivételesen szépen beszélő Martinovics Dorina, Thészeusz Marton Róbert, Polüneikész Schmied Zoltán , Karvezető itt is a gubancosan beszélő Rátóti. Sinkó László, Udvaros Dorottya, Bodrogi Gyula, Papp Zoltán a fehér ruhás, tengeri utazáshoz öltözködött kar, mintha a Leányvásár címu operett második felvonásából jöttek volna jó kedéllyel és gúnyosan játékos távolságtartással látcsövezik a háttérből a tragédiát.
Az Oidipusz Kolonoszbant nem tudjuk egész komolyan venni, a rendezés parodisztikus hangsúlyai, valamint neheze érthetővé tagolt elbeszélése következtében.

Egészen varázslatos, könnyed, drámai, a szereplőkkel együtt lélegző Debreczeni Róbert és Tömösközi László a nézőtér két oldalán elhelyezkedő, különböző ütőhangszereket megszólaltató, rögtönzésszeru kísérőzenéje. A roppant diszkrét zene helyettesíti a görög drámák előadásának egykori konvencióit: a kar táncait, a versek időnkénti dalba átcsapását.

Molnár Gál Péter [ ... Vissza ... ]