Kész cirkusz
Dyga Zsombor nem váltott stílust mint Gárdos Péter: maradt a „cool film” áramában. A recept nem tűnik bonyolultnak. Végy egy klasszikus félreértéses vígjátékalapot, turbózd fel lakótelepi figurákkal és poénokkal, keverj hozzá ütős zenét, és máris kész a menő mozi. A Kész cirkusz pontosan követi ezt a receptet: olyan, mint egy futószalagon gyártott, elemekből összerakható gép. Hiányzik a lelke.
A Tesóban érezni lehetett az alkotók személyes érintettségét, itt azonban a szórakoztatás a cél. Sajnos a nagy színészek alá nem sikerült minőségi „anyagot rakni”: gyenge a forgatókönyv, klisék halmaza. Elkeveredik egy táska, és mindenki ezt a retikült üldözi. Lehetne ebből falszaggatóan röhögtető mozit eszkábálni, de ahhoz nem elég a sablonokat írni: vitális karakterek kellenek, szellemes dialógok és a meglepetés ereje. Noha ismerünk mindannyian hasonló történeteket, nem jó, ha a néző tudja előre, mi fog történni. A vetítés során egyszer ért meglepetés, amikor a Lévisz nevű szereplő (Schmied Zoltán) nem érvelt, hanem ütött, mégpedig egy nőt (Ónodi Eszter). És fergeteges persze Scherer Péter klotyós magánszáma – folytatva a magyar szórakoztató ipar altesti hagyományait.
A rendező régi, összeszokott csapattal dolgozik. Érezhető, hogy egy nyelvet beszélnek. Láthatjuk újra a Tesóban feltűnt tehetséges fiatalokat: Schmied Zoltánt, Welker Gábort, Elek Ferencet, Bognár Annát. Hozzájuk csatlakoznak még olyan sztárok, mint Udvaros Dorottya, Ónodi Eszter, Scherer Péter és Csuja Imre. A színészek azonban nem menthetik meg a meg nem írt filmet. A pénz mennyisége pedig nem látszik a készterméken, és nem is ezen múlik a minősége, hanem a nyersanyag kidolgozottságán. Hát, lehetett volna még csiszolni rajta…
Sőregi Melinda
[ ... Vissza ... ]
|