Picasso kalandjai a Váci utcában
Nemrégiben színházban jártam. Ilyenkor mindig rájövök, milyen jó is az. Szeretek az elhalkuló és elsötétülő nézőtéren ülni, szeretem látni a színészek szemében a ködöt, ami jelzi, hogy szinte nem is tudják, hol vannak, csak játszanak. És szeretek én is elvarázsolódni. A Pesti Színházban színre vitt Picasso kalandjain sikerült.
A Picasso kalandjai című film 1978-as elkészülte óta alapműnek számít, mindenki ismeri, és mindenki rendszeresen idéz is belőle. Úgy vagyunk vele, mint a Gyalog galoppal. Na, persze régi filmről révén szó, az is előfordulhat, hogy valaki nem látta mégsem. Nekik pár szó: a film Pablo Picasso életének fontosabb eseményeit veszi sorra születésétől egészen haláláig. Ez, belátom, nem hangzik túl izgalmasan, hihetné bárki, dokumentumfilmről van szó. De nem! A filmtörténet legpimaszabb, legbohókásabb, legszórakoztatóbb életrajzi munkájáról beszélek, ami tele van abszurd és börleszk jelenetekkel.
A darab abszolút a filmre épül, gyakorlatilag nem más, mint a film vágott változata. De jól van vágva. Minden fontos és vicces epizód megjelenik a színpadon, a történet követhető, érthető és végül kerek egésszé áll össze.
A díszlet kevés, de ötletes. A tárgyak hiányát jól pótolja a kivetítő, ahol néha a festő képei láthatók, néha a narrátor beszél onnan, máskor pedig a színészek ugrálnak az ott pergő filmből ki a színpadra majd vissza a filmbe.
Picassót Gyuriska János játssza, méghozzá kiválóan! Ahogy a filmbéli szereplő, úgy ő is kicsit bugyután, kicsit szerencsétlenül, igazából kívülállóként szemléli az eseményeket. Vele minden csak úgy megtörténik, sodródik ide-oda. Nekem sokszor Chaplint juttatta az eszembe.
A narrátor és Ingrid Guggenheim Igó Éva. Színes, előnyösen szabott jelmezben tűnik fel időről időre, hogy elmondja, hol járunk, a festő életének melyik epizódját látjuk éppen. A darab egyik csúcspontja, amikor Igó Éva Guggenheimként, egy szál pongyolában megpróbálja ágyába csalogatni a teljes értetlenséget színlelő Picassót. Hamisítatlan börleszk jelenet ez, nagy hasra esésekkel, grimaszokkal, túlzásokkal. Igó Éva kitűnő színésznő, felüdítő mindig, mikor feltűnik a színen.
Zseniális jelenet az is, amikor Picasso felkeresi öreg orvosát, a Kútvölgyi Erzsébet által megformált Albert Schweizert - szerencsére a rossz helyre tett vérnyomásmérő még időben lekerül a művész nyakáról!
Fesztbaum Béla több kisebb szerepben tűnik föl. Most is, mint mindig, nyugodt, főlényes és puszta jelenlétével is mosolyt csal az ember arcára.
Egyszóval, aki elmegy a Pesti Színházba kellemes estére, sok nevetésre, jó színészi játékra számíthat.
Két tanács a végére:
1.
Aki még nem látta a filmet, előbb a darabot nézze meg. Természetesen a színház kisebb eszköztárral rendelkezik, mint egy filmgyár, így a jelenetek szerényebb kivitelezésűek, de ugyanolyan viccesek. Engem viszont néha zavart, hogy nem tudok elvonatkoztatni az elvárásaimtól
2. Aki meg akarja nézni a darabot, siessen, és vegyen jó előre jegyet, biztos, hogy az előadás nagy siker lesz, és nem lesz könnyű bejutni rá.
Sulinet[ ... Vissza ... ]
|