Hamvai Kornél
SZOMBATHELYI PAJZÁNSÁGOK

    két felnőtt mese, keretjátékkal

Játszódik 1495-ben, Szombathelyen
Bemutató: 2004. augusztus 20.

Keretjáték
Dobzse László, azaz II. Ulászló
Greifenstein János
Bitáni Burján, a kamarása 
Vass Szilárd
A szombathelyi városbíró
Ujlaki Dénes (Jászai-díjas)
Az erényes feleség 
Pele Péter, szombathelyi polgár  
Bezerédi Zoltán
Kata, a felesége  
Ónodi Eszter
Nyanya, az anyósa  
Egri Márta
A szomszéd  
Schmied Zoltán
Egy barát  
Hollósi Frigyes
Mátyás király  
Jordán Tamás
Két alabárdos  
László Csaba, Szép Bence
Az anatómus
A doktorné  
Egri Márta
Angelika, a lányuk  
Bognár Anna
Schwantz, a kérője  
Jordán Tamás
Bence, a kedvese  
Schmied Zoltán
Egy professzor Bolognából  
W. Farkas László
Egy hulla  
Pintér Gábor
1. Hullaszállító  
Szép Bence
2. Hullaszállító  
László Csaba
1. Darabont  
László Csaba
2.Darabont  
Szép Bence

A királyi udvartartás, a zenészek, a szombathelyi polgárok szerepében:
Berki Mónika, Hajdu Ágnes, Helyes Annamária, Horváth Veronika,(az Atlantis Színház tagjai), illetve a szombathelyi Homo Ludens Zenés Színpad tagjai, továbbá Szombathely város polgárai


A játékot segítőszemélyek:

Szcenikus, műszaki vezető  
Szabadfi Kristóf
Jelmezkivitelező  
Bukvai Albertné, valamint a Teleki Blanka Szakképző Iskola szakoktatói és diákjai
Maszkok, kellékek  
Greifenstein János
Zenei felvételek  
Yellow Stúdió
Főügyelő  
Szalai Péter
Súgó  
Merklin Ferenc
Irodalomtörténész szakértő  
Szentmártoni Szabó Géza
Történész szakértő  
Kiss Gábor, Zágorhidy Czigány Balázs
A rendező munkatársa  
M. Kapornaki Rita
Játéktér- és díszlettervező  
Horgas Péter, Bátonyi György
Jelmeztervező  
Huszthy Edit
A versek írója  
Varró Dániel
Zeneszerző  
Darvas Ferenc
Koreográfus  
Bodor Johanna
Rendező  
Béres Attila
Művészeti vezető - dramaturg  
Duró Győző

Minthogy a 2004. évi Savaria Történelmi Karnevál a középkori Szombathely világát kívánja föleleveníteni, a Karneválszínház idei előadása is ezen időszak reneszánszba hajló végének egy jellegzetes epizódját kelti életre: azt a történelmi hitelűnek elfogadott eseményt, hogy az 1495-ben dúló nagy pestisjárvány alatt II. Ulászló, magyar király éppen Szombathely várában lelt menedéket. E puszta tényből Boccaccio szellemében fürösztött fantáziával könnyen kibontható, miféle - a XIV-XV. században Európa-szerte elterjedt, de némi eltérésekkel akár a környéken is megeshetett - történetekkel szórakoztathatták a megilletődött helybéliek az unatkozó uralkodót...

II. Ulászló király, ismert nevén Dobzse László a pestis elől elmenekül az udvarból, és beveszi magát Szombathelyre. Népes udvartartásának helyet kell biztosítani, még a tömlöcöt is kiürítik, két rabot pedig, akiket sehová nem tudnak elhelyezni, kikergetnek a városból. Csakhogy a rabok éktelen lármát csapnak: nem óhajtanak fogságukból szabadulni. Inkább a börtön, mint a várfalon kívül a pestises szabadság. A király felfigyel a zurzavarra. Vadászni nem mehet, hát unalomuzőnek magához rendeli a foglyokat, akik bizonygatják: olyan rettenetes bűnöket követtek el, hogy nem szabad elengedni őket. Elmesélik gaztetteiket: egyikük ellopta egy kéjenc uzsorás minden vagyonát, másikuk megverte az álruhás Mátyás királyt... A történetek megelevenednek: pikáns és mulatságos szerelmi kalandok a középkori Savaria falai között, a Dekameron modorában.
A darabot Hamvai Kornél, a tavaly nagy sikert aratott Játék az isteni Claudiusról szerzője írta.


[ ... vissza ... ]